5. 'Miért?'

Kedves Olvasóim!

Késtem, tudom. Köszönök mindent, a díjakat, megtekintést, kommenteket (amikre nemsokára válaszolok, csak elsőnek legyen 30 perc levegőm a gép előtt) és azt is hogy napi több, mint 100 a nézettsége e szerény kis blognak. Innentől indul be a sztori és remélem elnyeri a tetszéseteket. :) Egy kérésem van mindenkihez, hogy megjegyzésben írja le, hogy MIN VÁLTOZTASSAK az írásomban, történetben és még egy LEGYEN ÚJ DESIGN? Amúgy nektek fontos a kinézet egy történethez? :) Ja és csináltam egy új trailer a bloghoz, amit ITT tekinthettek meg. Milyen lett? :) Húha ez kicsit több kérdés lett, mint egy, na mindegy. Nem húzom a szót, most nem is akartam nagyon dumálni, itt az ötödik rész. További kellemes napot és jó olvasást! 

Ölel titeket, Zsuu

ui.: LÉPJETEK BE A FACEBOOK CSOPORTBA :) 

Under

Egy hónap. Kínkeserves, sóvárgással teli 30 nap. Néztem őt, ahogy játszotta minden nap a laza fiút és szinte megbabonázott mikor reggelente láttam őt abban az édes szürke kis mackónadrágban. De ezeket félretéve a gyűlölet, amit iránta éreztem egyre jobban nőtt.. és hogy miért? Mert megvet, elítél anélkül, hogy megismerne, beszélgetne velem. Kölcsönös alapon, utálatos unszimpátiát táplálunk egymás iránt, amit minden nap hangoztatunk. Emlékszem a tízedik munkanapomon én mentem a pénztárhoz, de bejött valami bomba csaj, pontosabban egy két lábon járó implantátum és akkorát lökött rajtam, hogy nekiestem az egyik polcnak. De az se fájt – tőle nem. Gyűlöltem, de egyben szerettem is, amiért ő a laza fiú. A barátja akartam lenni. Minden egyes nap úgy kelek fel, hogy elérjem a célomat. Megkedveltetni magamat. A focimeccs hallatán egyből felcsillant a szemem és rögtön igent mondtam. Az okokat egy napig folyamatosan tudnám mondani, de a legfőbb; imádom a zöld gyepet és a bőrt rugó fiúkat.

Miután Zayn egy ’Végre velünk is lógsz’ mondat után elhagyta az üzletet és Hazza is követte, ketten maradtunk a boltban. Feszült hangulat, feldúlt indulatok. Eszembe jutott mikor tegnap a falnak nyomott. Direkt csinálta, hogy feldühítsen. Mikor már érzem, hogy közeledne egyszerűen ellököm magamtól és nem engedem a magán szférámba, a baráti körömbe. Csodálva néztem őt, ahogy pakolgatta a lemezeket és mikor Michael Jackson ismert albumához ért, dúdolni kezdett. A fejemet ingatni kezdtem, ahogyan felismertem a Billie Jean felejthetetlen ritmusait. Mire észbe kaptam, már nem dúdolt, hanem rám nézett. A bolt ajtaja nyílt, vevő érkezett. Szorgosan megigazítottam magamon a ruhámat. Követtem szememmel a lány lépteit. Félreérthetetlenül Liam felé vette az irányt, majd csókot nyomott a nyakára. A fiú megborzongott és egy szájra adott puszi után suttogni kezdtek. A fiú felém emelte tekintetét és egy vad csókba olvadtak össze – a barátnőjével. Aki nem én vagyok, sőt engem még ember számba se vesz. Micsoda szerencsés helyzet. Én, az áhított flegma fiú és a barátnő.. a csendes, aranyos, cuki, barna hajú leányka, aki mit sem sejtve lépett be ebbe a feszült légtérbe. Még mindig Liaméket nézem, de egyszer csak a fiú rám emeli tekintetét és úgy falja partnere ajkait. Nagy levegőt fújok ki orromon és hogy zavartságom ne látszódjon, bemegyek a hátsó részbe. Leülök a kanapéra és a telefonomat kezdem el nyomkodni. Egy új Twitter értesítés. Rányomok és egy privát üzenet fogad. Harry Styles.

„Susan holnap a meccs után anyuék éttermébe lesz egy kis after party, ugye eljössz?”

Megmosolyogtatott a fiú törődése. Hazza volt az, akitől a legjobban féltem, hogy milyen lesz. Vajon tényleg olyan, mint ahogy említette Niall? Igen, olyan volt, de mikor kettesbe hagynak minket, mintha kicserélnék a göndör vadkant. Egy csendes, vicces és nem utolsósorban törődő férfi jelenik meg előttem. Vele tudok beszélni minden problémámról. Nem olyan, mint például Zayn, aki otthon folyamatosan töm – természetesen kajával –  és néha bejön a szobámba, mert kötelezettségnek érzi vagy Niall aki olyan mintha a kisöcsém lenne, mert míg Harry rólam, én a kis szőke fiúról gondoskodok. Múltkor eljött velem Wolverhampton legismertebb szórakozóhelyére, a Drunkba. Megivott két pohár sört és mint egy hülye gyerek ordibálni, verekedni kezdett. Mivel már engem ismernek a biztonságiak, nem dobták ki, de az incidens után én vittem haza és el is altattam, nehogy leüsse a másik három lakótársát. Aznap este viszont nem léptem ki időben abból a házból. Belebotlottam – szó szerint – Louisba, aki a konyhába igyekezett, én meg haza. Elnézést kértem és láttam szemében a homályt, az alkoholt. Lágy puszit nyomtam arcára, de nem álltunk meg. Karjába zárt és felvitt a szobájába. A kis helyiséget a nyögéseink és zihálásaink töltötték be, amit direkt hangosabban engedtem ki számon, hogy Liam is hallja, én jól érzem magam.  Louis amúgy nagyon szimpatikus fiú, tudunk beszélgetni, de mivel egy hónap alatt háromszor voltunk ketten bent az üzletbe, sajnos nem nagyon ismerem még. Megráztam a fejemet és visszaírtam a göndör csődörnek. (Haha nézzetek utána ha nem tudjátok mit jelent, én jót nevettem a saját baromságomon – szerk. megj.)

„Majd meglátom, de ha szépen kérsz akkor elmehetek.. J”

„Léégysziiiiiiiiiiiiii”

„Mondom, hogy megnézem, mert lehet, hogy lesz valami party valahol..”

„..ahol nincs ott Liam ;)”

„Kapd be”

Nevetne megráztam a fejem és kinyomtam a twittert. Kimentem a pénztár mögé és körülnéztem az üzletben.

-Hol hagytad a csajodat? – kérdeztem a mellem alatt összefont karjaimmal. Gúnyos mosolyt öltöttem, hogy hátha zavarba hozom, de nem. Inkább én szégyelltem el magamat.

-Pont ott, ahol te Louist – köpte a szavakat felém és lesütöttem szemem. Nagy levegő Susan, nagy levegő!

-Máskor ne ide a boltba hívd be – nagyot nyeltem és a gúnyos hangnememet megtartottam. Most nem szabad elgyengülnöm. Egymás tekintetében égtünk. A feszültség egyre nagyobb, kezem ökölbe szorítva. Liam idegesen a száját rágja. Most sérthető és megalázható és addig üsd a vasat, amíg meleg! – Máskor a nemi életedet tartsd meg a szobádba, de nehogy Louis szobájából hangosabb hangok jöjjenek ki – kacsintottam és egy laza mozdulattal bementem a táskámért a raktárhoz. Miután felvettem, kilibbentem és meg sem álltam a bejárati ajtóig. A fiú dühös tekintetével találtam szemben magam. – Üdv, Payne! – legyintettem egyet és egy önelégült vigyor kíséretében már Wolverhampton utcáin sétáltam. Valamit nagyon jól csinálhattam, de ez volt a célom. Otthagytam munkaidőben a munkahelyem? Kit érdekel, de legalább felbosszantottam egy olyan embert, aki igazán meg is érdemli!

***

Este tíz óra van. Már a bulis negyedben szemezek egy szőke, izmos, azt hiszem vízilabdással. Ismerős volt a karakteres arca és a mélykék szeme, de meg nem tudnám mondani, hogy ki is ő pontosan. A szórakozásnak egy célja van. Bulizni, amíg a talpad bírja és érezni, hogy a tüdőd rezeg a hatalmas hangerővel szóló zenétől, majd napfelkeltéig egy pasival ágytornázni. Imádom ezt az életet, nem tudnék nélküle élni, már majdnem 6 éve. Elég sok idő, de ez van. Elsőnek 14 évesen szöktem el otthonról, egy igazi vad buli miatt. Emlékszem a szórólapot még Jade szobájában találtam és utána felhívtam akkori legjobb barátnőmet Lana-t, akit ugyanaz hajtott, mint engem. Az adrenalin és a kalandvágy. Szüleim persze semmiről se tudtak ebből. Mindig is két elkényeztetett gyerek voltunk a nővéremmel. Apámat a részvények, anyámat meg az éppen aktuális kutya - szépségverseny érdekelte. Nem állt másból egy napunk nyáron, hogy felkeltünk, neteztünk, majd anyám szólt, hogy menjünk tízóraizni vagy teázgatni. Egy palotaméretű, medencével felszerelt házban éltünk. Mindent megkaptam, amit csak akartam. Szüleink a pénzt, a dada a törődést adta nekünk, amit 14 éves koromig el is fogadtam. Egyre több buli, egyre több pénz kellett. Volt, hogy egy este majdnem 500 fontnyi (kb. 125 000 forintnak felel meg – szerk. megj.) piát vedeltem be és hajnali ötkor estem be a házba és ezt anyámék végig aludták. Nővérem fedezett vagy velem volt együtt. Aztán majdnem egy éve „űztem az ipart” mikor jött egy fiú. Név szerint David. 8 évvel volt idősebb nálam, de én minden áron őt akartam. Kis csitri voltam, de kellett! Fél évig kérette magát, majd egy lepukkadt, büdös motelban elvette a szüzességem. Büszke voltam magamra, de mára már megbántam. David bocsánatot kért én meg csak néztem utána, ahogy elhalványul a tökéletes fordított háromszög alakú alakja, amin biztos sokáig dolgozott, hogy olyan izmos legyen. Gondolom még most is a kondiban van és az izmait számolgatja, de ő már nem érdekel. Itt vagyok most majdnem 20 évesen és élvezem az életet. Igaz, hogy nem leszek vezérigazgató a Hilton hotelben vagy épp egy titkárnő a királyi családnál, de nekem ez pont elég és tökéletes. Nem is kéne több, nem lennék képes. És hogy mi történt a szüleimmel? Anyám ma is biztos százszor megfésülte Daisy-t a kutyáját, apám meg megitta az összes whiskeyt, amit csak talált abban a nagy házban. Miért nem élek velük? Mert nem akarok AZ A LÁNY lenni! Az, akit megnéznek és elítélnek első látásra. Inkább itt vagyok és élem a hétköznapi életem. Köszönöm nem kérek apám piszkos pénzéből! Visszatérve a kézilabdásra, még mindig engem nézz. Lassan leszállt a bárszékről, amin eddig ült. Óvatos léptekkel idelépett mellém és a fülembe súgta.

-Szia Édes, meghívhatlak egy italra?

Nem tétovázott, egyből kikért két italt és az egyik eldugott sarok felé vettük az irányt. Kezemet erősen szorította, ujjbegyei fehérek voltak. Nagy levegőket vettem és mellkasomban egy ismeretlen érzés ült meg. Szorított, fájt és egyre kevesebb jutott a tüdőmbe. Nyeltem, de gombóc keletkezett a torkomban, így nem ment. Tenyereim izzadni kezdtek és idegesen kapkodtam a tekintetem. Nem értem! Eddig mindig a fiú volt zavarban, ő nem találta a helyét egy – egy randi előtt, de most én érzem magam úgy, mint egy szűz 13 éves. Végül próbáltam ellazulni, több-kevesebb sikerrel.

Jézusom legszívesebben bőgve, reszkető vállakkal, hazarohannék. De nem tehetem. Ez egy mocskos játék! Olyan, mint a póker. Ha egyszer elkezded, nem szabad abbahagynod, különben ellenfeled ideges lesz és akkor se hagy elmenni téged, ha éppen hasmenésed van. Mint a póker… hmm, jó kis pókert de régen játszottam! Itt ülök egy vízilabdás mellett, akinek neve számomra Anonymus, de én a pókerre és a kártyaosztó szőrös, dagadt pasikra gondolok. Nálam valamit nagyon elcseszhettek a szüleim vagy csak csupán nem szerelemgyerek vagyok. A vízilabdás sármosnak sármos, de ő nem olyan, mint ami kell nekem.

***

Másnaposan tántorgok be a munkahelyemre. Magamon a tegnapi ruhám, fogaim mosatlanok, hajam kócos. Azt se tudom, hogy hol aludtam. Benyitok az üzletbe és Zayn kérdőn nézz rám, de nem szól semmit. Felhúzza szemöldökét és egy rosszfiús mosoly után, megölel. Ha tudná, hogy milyen dögös az illata, hogy milyen szexi ahogy ajkai közül kibújik néha pink nyelve és ha tudomást szerezne róla, hogy miket gondolok róla.. a nővérem puszta kézzel megfojtana. Ha könyvbe írnám akkor annak a műfaja valami felnőtteknek szóló pornográfia lenne. Megrázom fejem és kibújok öleléséből. Mosolyt öltök felé, majd megpillantom Niallt és Louist hátul a kanapén és nagyon nézik a fekete telefon kijelzőjét, amit feltételezek a szőke fiúé.

-Húha Susan most nézzük a Coba Cabana képeit – röhögött fel Louis és megfogtam a fejem. Fáj és majd’ szétszakad. Ők csak jóízűen mosolyognak és ujjaikkal váltogatják a képeket.

-Csöndesebben fiúk – szóltam rájuk szinte suttogva. Beültem Niall mellé, majd kezembe nyomták a telefont. – Jézusom! – kiáltok fel és a kép láttán sírhatnékom van. Én az egyik asztal tetején állva táncolok. A második képen egy kopasz, dagadt bácsika a melleimet fogja és beletesz ha jól látom, pénzt.

- Itt a partyállat – jött be Liam nem kis gúnnyal a hangjában. Örüljön, hogy végre megalázhat, a földig taszíthat. Első, s utolsó eset és úgy gondolom egy gyereknapot mindenki megérdemel.

- Hol hagytad a csajodat? - vágtam vissza és tűzben égő szemekkel nézett vissza rám. Az ajtónak támaszkodva nézte, hogy leülök a kanapéra, majd egy önelégült vigyor kíséretében felhúztam a szemöldököm és vártam válaszát. 

- Kígyó - bökte ki és szemeim kikerekedtek a szó hallatán. Hogy én kígyó? Hogy beszél ez? Főleg egy nővel! 

- Szemét - mondtam és felálltam. Szorosan elé álltam. A levegő megfagyott körülöttünk, Niall és Louis nem nevetett. 

- Mi asszem' lépünk - súgta Niall és kisétáltak Louissal a bolt üzlet helyiségébe. Nagy levegőt vettem és a mellkasom belülről majd' szétszakított. Tenyereim izzadtak és ahogyan éreztem, a homlokomon is megjelent pár veríték csepp. 

- Pont te beszélsz? - Liam támadó hangneme nem tetszett. Nem szívlelem, sőt ahogyan csak lehet úgy utálom, de ez sok volt, még tőle is ez a hangsúly. - Itt vagy kicsivel több, mint egy hónapja és azóta mit csináltál? - feje piros lett idegességében. Nyakában az ér majd' kiszakadt a helyéről és egyre közelebb simult. Hátráltam. Félő volt, hogy ráessek a kanapéra, de Liam lassított. - Lefeküdtél Louissal, Zaynt elakarod csábítani a saját nővéredtől és itt játszod a szűzt, miközben felkavarod minden közeledben élő ember életet. A picsába is, minek jöttél ide? - kiabált. Fájt. Nagyon. 

Nem vettem észre semmi mást, csak azt, hogy könnyezek. De már annyi, hogy fáj minden egyes csepp, ahogy végig folyik arcomon. Próbáltam eltakarni arcomat, de Liam megfogta a csuklóm.

- Mond el miért utálsz ennyire- suttogtam és könnyes szemmel belenéztem mogyoróbarna szemeibe. Niall nevetése behallatszódott a raktárba, de abban a pillanatban csak egymásra figyeltünk. Nem érdekelt más!
- Susan ez nem... - mondta, de közbevágtam.

- MIT TETTEM ELLENED? A BÜDÖS ISTENIT MOND EL, KÖNYÖRGÖM! IGEN? LEHET, HOGY FÖLÖSLEGES VOLT IDE JÖNNÖM, DE MOND EL! - törögettem ujjaimat, ajkaimat harapdáltam, de végül ő is felfogta, hogy számomra fontos, ha elmondaná. A távolság köztünk annyira kicsi volt, hogy egy tű sem fért volna el. Szívem nagyokat dobbant. - Tudni akarod? - nagyot nyelt és suttogva folytatta. - Biztosan?! - bólintottam, majd éles tekintet vájt belém. Fájt már csupán a nézése! - Mert az a nővered, aki.