6. 'Ez egy mosoly?'

- Hogy érted Liam? - kérdeztem és zavaromban hajamat a fülem mögé tűrtem. 

- Úgy, hogy a nővéred egy álnok ribanc - kikerekedett szemekkel bámultam rá és szám "o" formát öltött. Nem hittem a fülemnek, hogy valaki ilyen nyersen és őszintén vélekedjen valakiről. Furcsa volt. 

- Kifejtenéd vagy barbókázunk? - helyet foglaltam a kanapén, majd mellettem lévő üres helyet kicsit megütögettem jelezve, hogy Liam is üljön le. "Szót fogadott" és letette fenekét az ülőhelyre. Törökülésbe helyeztem magam és a fiú is követte példám. Szemben ültünk egymással és Liam hangos levegővétele jel volt arra, hogy mindjárt belekezd egy mesébe. 

- A nővéred emlékszem Londonban a V fesztiválon volt énekes, egy kisebb sátorban ahol körübelül 30-n voltak. Leültem és hallgattam ahogyan énekli a feldolgozott Bruno Mars, Justin Bieber, Justin Timberlake és Rihanna slágereit. Élveztem a hangját - mondókája közben ujjaival a kanapé anyagát babrálta és idegesen ajkait harapdálta. Nem nézett szememben, gondolom még mindig utál. - Akkor már rég focista voltam, szóval haza kellett indulnom, mert meccsünk volt a Birmingham ellen. Odamentem hozzá és megkérdeztem a nevét. Mosolygósnak ismertem meg, aztán youtubeon, akkor már otthon a telefonomon megnéztem a videóit és furcsálva vettem észre, hogy elsírta magát egy csomó számon. Facebookon is bejelöltem, youtubeon feliratkoztam a csatornájára. Aztán beszélgettünk napokig és egyszer csak írt egy mondatot - most először szemembe nézett. Eddig én is combomat tanulmányoztam és az ujjait, hogy hogyan szedi szét az anyagot, de most szemtől szembe lettünk. - "Kirúgtak, segíts!" - a mondat mélyen a szemem kipattant és magamra ismertem. Ugyanez történt velem is. Liam ezért hasonlított a nővéremhez! - Persze, hogy segítettem, mert addigra beleszerettem. Ideköltöztettem a saját házamba, majd egyik este a meccsből hazaérve hozta magával Zaynt is. Kidobálta a cuccaimat az ablakon, a saját házamból - újra a kanapéra nézett, majd megint a szememben. - Érted ezt? Otthont adtam neki, segítettem munkát találni, ahol végre énekelhetett erre kidob. Kihasznált, majd összejött a legjobb haverommal - kezdtem sajnálni szegény Liamet a mondatok végére. Mindig is tudtam, hogy nővérem régebben kőszívú volt, de mára megváltozott. Liam viszont egy áldozat volt, szándékosan vagy véletlen, az már csak a Jaden múlt. 

- És Zayn? Nem vesztetek össze? - értetlenkedtem és újra tartottuk a szemkontaktust. 

- Nem - nagyot nyelt és kezével az enyémet kereste. Megfogtuk egymás kezét és furcsa érzés járta át testem. Bizsergés. - Minek vesszek valakivel össze, aki semmiről nem tehet? - kérdezte és mosolyogni kezdett. 

Minden igaz róla amit olvastam egyik nap a neten. Azt írták, hogy wolverhampton egyik legjobb játékosa a rákos gyerekeken segít és ezzel is csak nagylelkűségét mutatja meg. Igaz volt, minden! Én meg azt hittem, hogy lefizette a cikk íróját - micsoda gyerekes gondolat volt. Tényleg nagy szíve van. Egy barátot nem akart elveszteni és a mai álláspontot nézve, elköltözött és nem csinált abból nagy ügyet, hogy konkrétan elvették tőle a házát! 

- Akkor miért voltál velem ellenséges? - mondtam és megszorította a kezem. 

- Te akarnál egy olyan emberrel jóba lenni, akinek testvére tönkretett, mint lelkileg, mint pénzügyileg? - kérdése egyértelmű volt a válasz. Nem. Egyre közelebb hajoltam hozzá, majd egy gyors ölelés után otthagytam a kanapén és kisétáltam az üzletbe.

- Akkor Susan jössz ma a meccsre? - kérdezte Harry és egy ölelés után érdekes fejjel várta a válaszom. Szemöldökét felhúzta, ajkát beszívta fogai közé és egyik ujjával megvakarta az orrnyergét. 

- Persze - mosolyogtam és beálltam a pult mögé, mivel vevő jött be a boltba. Egy barna hajú lány.. várjunk csak, ez ugyanaz a lány, akivel itt Liam beszélgetett múltkor! - Jó napot - mondtam és egy műmosoly után figyeltem lépteit. Nem köszönt csak nyomkodta a telefonját, majd bentről meghallottam Justin Timberlake - Mirrors c. számát és Liam már ott is állt mellettem. 

- Oh Anastasia - mondta a fiú és odasietett megölelni a lányt. Unott arcok, értetlen tekintetek. Csak ezek voltak jelen az üzletben. 

- Megyünk? - súgta, de annyira hangosan, hogy én is hallottam. A fiú bólintott és beszaladt hátra, majd immáron a sporttáskájával a vállán és kinyitotta az ajtót a lány előtt. 

- A pályán találkozunk fiúk - mondta és egy intés után, már ő is eltűnt. Úgy, ahogyan a reményem azzal szemben, hogy egy nap barátok leszünk. Mi örök ellenségeknek vagyunk ítélve.

***

- Szurkolj Susan - kiáltott Niall a pályáról és felhúzta a polóját, hogy megtörölje arcát. A meccs előtti edzésen vannak a fiúk. Én, Jade és a titkos 'Anastasia' pedig itt ülünk a nézőtéren, az első sorba. 

Harryn volt a sor, Jeremy - az egyik csapattárs a sok közül - beállt a kapuba és egy nekifutás után Harold lőtte és góóól! 

- Huhúúúúú - tapsoltam és saját magamon röhögtem, hogy milyen gyerekes módon örülök ennek a kapuba lövésnek. A göndör felém kezdett el kocogni, majd mikor ide ért hozzám, csapattársa Louis a kezébe nyomott egy kulacsot. Egyre több fiú volt a környékemen, mivel Zayn is idesétált. A borostás fiú barátnőjét próbálta kicsalogatni, hogy ő is rúgjon bele a labdába, de Jade hajthatatlan volt és csak a telefonját nyomkodta és ugyanezt tette Anastasia is. Csak engem érdekel ez a meccs? - Zayn?! - súgtam neki, mikor a többi fiú már elment. Rám emelte tekintetét és mutattam ujjammal, hogy jöjjön közelebb. Teljesen elém állt és szemébe néztem. Óh micsoda férfias vonások.... hmm vajon a pólója alatt is ilyen férfias? - Én rughatok? - súgtam megint és ő csak megfogta a tenyeremet és maga után húzott. 

- Srácok valaki álljon be a kapuba - szólt és miután Liam ránk nézett, egyből futni kezdett az említett pont felé. - Hajrá Susan! - engedte el kezemet Zayn és lebiggyesztettem az alsó ajkamat.

Nagy levegőt vettem és minden erőmmel azon voltam, hogy berúgjam a labdát. Talán ez valami intő jel lenne neki, hogy nem ő itt a "helyi Jani", talán. Hátra fele kezdtem sétálni, miután Josh - szintén csapattárs - letette a labdát elém. Harry és Niall a kapu mellett jobbra elkezdett valami ír kettőst táncolni, amitől nevetnem kellett. 

- Egy jobbra - mondta Niall és mutatta lábát a göndörnek. - Egy balra. 

A nevetés szüntelenül rám jött és miután Liam dühös pillantásával szembe találtam magam, abbahagytam és csak Rá, na meg a labdára koncentráltam. Nagy levegő, nagy levegő! Megráztam a fejem, majd neki futottam és próbáltam kizárni a táncoló Narry párost. Jobb láb, bal láb, jobb, bal, lövés. A labda, mint a filmekbe nagyon lassan akart beérni a hálóba, de a nagy rúgás miatt a levegőben volt már. Liam beterpesztett és térdére tette kezeit, majd felugrott (kép) és a labda...... elment a keze mellett..

- ÉS GÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓL - kiáltottam fel és a fiúk röhögni kezdtek ahogy lenyomtam ott egy tisztes táncott, ami meg sem közelítette az ír-kettőst, vagy a twerket. Inkább nevezném idegrángásnak. 

Miután lenyugodtam és lejöttem a gyepről, leültem Harry elé, aki épp egy másik labdával dekázott. (kép) Nem volt olyan ügyes, mint Louis, de mégis többet tud, mint én. Nálam négy után feladja magát a labda és elszalad. Szó szerint!