Prológus

A boldogság mindenkinek mást jelent. Van akinek, a szerelem, illetve szeretet. Kinek a család, béke, nyugalom. Ez a különbség vonzza talán össze az embereket és így születik meg egy - egy család, illetve házasság. Nekem nagyon sokáig a ez a fogalom nem létezett. Állásom nem volt, barátom se és a nővérem több, mint 100 km-re volt tőlem. Egy hirtelen elhatározás miatt viszont, itt lyukadtam ki. Itt ülök majdnem egy hónapja és várok. Várok egy csodára, mely azt súgja, hogy van még remény. A lélegeztető gép az egyetlen ments-váram, ami azt mutatja, hogy minden rendben, semmi baj nem lesz. Viszont akik ezt a falat/várat lerombolják, minden egyes alkalommal, azok az orvosok. Mintha csak azt várnák, hogy a gép sípolni kezdjen és kivigyék a kórteremből. De nem engedem, mert a boldogságomért bármit megteszek.. ami most jelen esetben annyi, hogy kinyissa a szemét és végre valahára, megszólaljon.... hogy éljen!